Kemendollár két település: Kemend és Ollár egyesüléséből keletkezett 1895-ben, amely gyakorlatilag ma is teljesen elkülönülő két településrészből áll. Kemend a Zala folyó jobb, Ollár pedig a bal partján helyezkedik el.

A két falut az 1860-as években egyesítették. Kemend nevének eredetére két változat van. Újabban a nyelvészek a Kemény személynév „-d” képzős származékának tartják, s kevésbé meggyőzőnek tartják azt a korábbi véleményt, mely szerint a helynévben a szláv „kámeny”(kő) rejlik. Ollár neve valószínűleg a francia eredetű Aluard (tkp. hentes) személynévből származik.

Ollár 1236-ban mint nemes családnév fordul elő először, ahol az írásos emlékeink között Ollári Miklós királyi emberről olvashatunk. Ollár 1391-ben Olivánfalva (Ollárfalva) és Lukafalva részből állt. 1438-ban Tompa András fia, Benedek hadi érdemeiért új adományt kapott Zsigmond királytól a birtokaira. A Tompa család Ollárt előnévként használta. 1516-ban már a Pethőknek is voltak itt részbirtokaik, és 1531-re a falu már Pethő Péter és Gyulaffy István birtoka lett. 1542-ben a falu jelentős része a Pethő család birtokába került, ekkor található volt itt már egy vízimalom is. 1565-ben a Petthendy családnak van nemesi kúriája a faluban. 1599-ből fennmaradt írásos emlékek rögzítik Lukács János, Lukács Péter és Harcz Ambrus ollári nemesek tevékenységét. 1629-ben Ollár a kemendi vár szomszédságában behódolt a töröknek. 1629-ben az úrbéri összeírásban Ollárról az adószedők a következőket írták:

„puszta falu, 27 év óta felégetve áll, puszta temploma, birtokosa Sárkány István”.

Ollár az 1770-as évek elején települt újjá. Visszatértek régi birtokosaik, és 1720-ban már nemesi falu, amit az egykori tanúkihallgatási jegyzőkönyv is megerősít. 1738-ban a Festetics család birtokába kerül, mint részben pusztahely, a kemendi uradalom része lesz. 1770-ben 173 lakosa van a településnek. A faluban községi molnár, csizmadia, mészáros, kovács tevékenykedik. Már néhány nemes családnak is udvarháza van Ollárban. A Festetics család a kemendi jobbágyok robotját az ollári gazdaságban hasznosítja. 1783-ban Ollárban kastélyszerű urasági épület, mellette pincék, vendégfogadó, gazdasági épületek álltak. Az egyik gazdasági épületben Szabados József bivalyokat és fehér szarvasmarhákat tenyésztett, a Zala vizén pedig erős kőből épült háromkerekű malom működött.

Egy 1828-as összeírás szerint:

 „Az Olláriak földjeiket két vetésforgóra munkálják. A réteket, amelyek jó minőségű szénát adnak, kétszer kaszálják. A terület általában sík, csak kis része dombos. A Zala folyó áradása gyakran jelentős károkat okoz a réteken. Ollár és Kemend között a hidakat a Festetics család tartja fenn.”

Ollárban működött az úriszék. A gazdaságot egy tiszttartó vezette, aki köteles volt állandó kapcsolatban lenni a keszthelyi uradalommal. 1847-ben Vida Ferenc a következőket írta Ollárról:

„major fekszik Kemend vár alatt a Szala bal partján, a Pest-Gráci országút nyúlványa egy órányira van a megyeszékhelytől. Itt csupán a Kemendi uradalom tisztje és a cselédség mind grófi épületekben laknak, vagyon itt lakház, egy nagy magtár, vendéglő, juhászház, egy jó hírben álló tégla vető, egy kisded plébánia templom, s a Szalán egy három kerekű malom. Ezzel tőszomszédságos Kisollár… Az Ollári népesség 299 fő katolikus, 19 fő evangélikus, kik közt mesterséggel foglalkozik 15 egyén.”

Ollár egyháza nagyon régi, templomát már 1292-ben említik, amit Szent Péter apostol tiszteletére szenteltek fel. Papja 1333-ban 28 széles dénárt fizetett a pápai tized fejében. Plébánosát 1419-ben, 1436-ban és 1521-ben is említik az iratok. A reformáció korában Ollár papjai is Luther mellé álltak. 1628-ban Jó János, 1635-ben Rohonczi Mátyás volt Ollár lelkésze. 1661-ben még működött evangélikus gyülekezet, viszont 1690-ben templomának már csak puszta tornya állt.

1748-ban Nemesapáti filiájaként újra elkezdődik Ollárban a katolikus hitélet. Ferencesrendi szerzetesek tartózkodnak a faluban, és végzik a plébánosi teendőket.

1788-ban újjászervezik az ollári egyházat. A középkori templomot rendbe hozzák, és plébánosa is lesz a falunak. Ollár filiái lesznek: Szepetk, Pókafa és Zalaistvánd. 1813-ban egy kisebb földrengés megrongálja az ollári templomot annyira, hogy használata életveszélyessé válik. Az templomot tornya kivételével elbontották, köveit a szepetki templom alapjába rakták. Az olláriak új templomot nem építenek hanem az 1863-ban Szepetken épült templomot használják.

A vasút megjelenésével Kemendollár is elindul a polgári fejlődés útján. Polgári Olvasókör, Tűzoltóegylet és Hitelszövetkezet alakult. 1908-ban Festetics Tasziló felparcelláztatja az ollári uradalmat. Sok helybeli család jutott ekkor földhöz. Az uradalom jelentős részét Mesterházi Jenő és Gottieb Adolf földbirtokosok vásárolják meg.

A falu fejlődésében jelentős szerepet játszott a jó közlekedési lehetőség. 1935-ben a 3101 holdon elterülő Kemendollárt 858 fő lakta, 2 német ajkút kivéve magyarok. Többségük katolikus volt, de volt 13 evangélikus, 2 izraelita és egy református is.

A II. világháború jelentős veszteséget jelentett, 24 kemendollári életébe került.

A jelenlegi lélekszám valamivel több, mint 500fő, és lakosság csökkenése sajnos napjainkban is fellelhető jelenség…